11.Rész

Szisztok! Észrevehettétek hogy rettentő sokáig írtam ezt a részt... Ehhez képest a rész nem lett valami hosszú de remélem tetszeni fog :) Igyekszem minél hamarabb hozni a kövi részt remélem maximum jövőhétre kész lesz. Jó olvasást! Kérlek komizzatok hogy hogy tetszett :)

A londoni állatkert bejáratánál álltunk.
-Gyere menjünk be!-mondta Niall kedvesen. Megvettük a jegyeket és bementünk. Egy papírt osztogató ember a kezünkbe nyomott egy térképet az állatkerthez. A kis térképet vizslatva elindultunk az egyik úton. Nem tudtuk hol lyukadunk ki csak mentünk az egyik ösvényen.Annyira jó volt Niallel mindig megnevettetett valamivel,egyszer kénytelen voltam leülni egy padra nehogy összeessek a nevetéstől. Jó pár állatot megnéztünk és Niall készített is egy-két fotót.

-Na menjünk mert még van dolgunk-közölte majd belém karolt és a bejárat fele húzott

-Dolgunk?-néztem rá csodálkozva

-Igen! Van még látnivaló Londonba-kacsintott

-És hová megyük?

-Jaj ne legyél már mindig kíváncsi,majd meglátod!-Kocsikáztunk egy darabig mire megpillantottam a London eye-t. A kocsi megállt mi pedig kiszálltuk de még mindig nem vettem le a szemem a gyönyörű óriás kerékről,a szám tátva maradt ahogy néztem fel a magasba.

Niall rám pillantott és elmosolyodott,szerintem azon hogy milyen csodálattal nézem. A vállamra tette a kezét és oda sétáltunk a pénztárhoz,befizettük a jegyet és vártuk hogy beszállhassunk az egyik kabinba. Alig vártam hogy végre sorra kerüljünk felérjünk a tetejére. Mikor végre legtetején voltunk,gyönyörű látvány tárult elém.

-Gyönyörű!-ámuldoztam

-Igen az! Amikor ide költöztem Londonba szinte mindennap feljöttem.-mesélte

-Úgy érzem magam mint egy kisgyerek legszívesebben sikítanék-csúszott ki a számon. Niall elnevette magát.

-És mi tart vissza?-kérdezte

-Hát mondjuk az hogy nem vagyok már öt éves-nevettem én is. 

-Én se.- mondta és sikított egyet direkt vékony lányos hangon. Annyira vicces hangja volt de nem bírtam megállni és én is követtem a példáját. Egymáson nevettünk és eszembe sem jutott hogy az emberek csak annyit látnak hogy két bolond sikítozik a London eye tetején.Olyan rövid időnek tűnt amíg fent voltunk,egyszer csak arra eszméltem hogy már lent is vagyunk. Minden tériszonyomat elfelejtettem,amikor Niallel vagyok . Beszálltunk a kocsiba és Niall kijelentette hogy még egy utolsó helyre elmegyünk. Most nem kíváncsiskodtam mert tudtam úgyse mondd semmit. Nem sokat autóztunk és meg is érkeztünk a Big ben-hez teljesen biztos voltam benne hogy ide hoz. Már sötétedett és az épület gyönyörűen ki volt világítva.

Niall megfogta a kezem és egy park felé húzott. Nem bírtam levenni a a szemem a gyönyörű fényekről,és nem is nagyon bántam,mert tudtam hogyha nem kötné le ennyire a figyelmemet a Big ben,tuti hogy Niallt bámulnám úgy mint egy turista. A park nagyon romantikus volt, a fák ágaira égőket csavartak és gyönyörűen megvilágították a kis padot amire Niall leültetett. Tökéletes kilátás nyílt a Big ben-re,fogalmam sincs hány percen keresztül bámultuk némán de nem volt kínos a csend.

-Azt hiszem esik...-törte meg a csendet Niall. És valóban szakadt az eső.

- Haza kéne indulnunk -mondta miközben az esőcseppeket vizsgálta a padon

-Jajj ne-tiltakoztam-Imádom az esőt!-kiálltam az esőbe és élveztem ahogy a kis esőcseppek végig folynak az arcomon.

Niall is mellém állt és követte a példámat.

-Reméltem hogy ezt mondod-mosolygott és megfogta a kezem. Magához húzott, egy hosszú percig néztünk egymás szemébe majd az arca egyre jobban közeledett az enyémhez még végül az ajkaink össze értek. Hirtelen az agyam teljesen kikapcsolt és csak Niall járt a fejemben, a gyomromban repkedtek a pillangók és a szívem össze vissza vert.